A kis világom

Fogak szempontjából nem rendelkezem jó genetikával, gyorsan lyukadó fogaim vannak (bár a fogorvos szerint a minőségük jó lenne, szóval mi ez az ellentmondás). Elhatároztam, hogy mostmár muszáj lenne megcsináltatnom minden fogamat.  Mivel anyáék óva intettek, hogy a körzeti fogorvost válasszam, így magán fogorvosra esett a választásom. Az első pár foggal meg is voltam elégedve, de azután következett a pokol. Már az elején éreztem, hogy ez más lesz mint a többi. Érzéstelenítés, oké. Zsibbadás, oké. Fájdalom, nagyon nem oké. Mondom jó, csak most fáj, el fog múlni. Fúrja, szinte elviselhetetlen volt. Kész lett, persze drágább volt, mint a többi, de nem baj. Elmúlt az érzéstelenítő hatása, érzem, hogy fáj a fogam. Mondom sebaj, biztos normális. Mentem vissza, hogy még nem jó, tuti a tömés magas. Szedett le belőle rengeteget, azt mondta, hogy mostmár jónak kell lennie. Azóta eltelt 2 hét és már nem csak az egy fog, hanem az egész oldalam  fáj a rágással is küszködöm...

Még gyermekkoromban nagyon vártam ezt a napot. Nagy felhajtás, lovas és traktoros felvonulás,  zenés ébresztő, búcsú és minden ami a kisgyermekeket lenyűgözi. Egy alacsony színvonalú fellépő, aki csak azért van, mert ezt még meg tudja fizetni a város és legalább addig sincs csend.  A tűzijátéktól megrettent kisgyermekek a téren, akik félnek a durranástól, de mégis az anyjuk szoknyája alól lesik az eseményeket.  Ma már csak a tűzijáték érdekel. Elmúlt az a tűz, ami gyermekként égett. Már templomba se járok. Akkor még szerepeltem, elmentem a huszadikai misére. Vártam a kenyérszentelést. Nem tudom mi történt azóta, de elveszett a hatása számomra. Valószínűleg felnőttem. Vagy csak változott a világ és tényleg más a hangulata, mint régen. Ezt sosem fogjuk megtudni. Az utóbbi három évben nem is tartózkodtam már itthon. Mindig máshol voltam, mert mikor máskor nyaraljon az ember, ha nem huszadikán teszi? Idén csak Szegedre mentem. Természetesen csak a tűzijáték miatt. ...

Az ember életében nem minden alakul terv szerint. Így volt ez 2018. júliusában is a Velencei-tónál. Még mielőtt belekezdek megjegyezném, hogy senkit sem szeretnék ezzel megbántani, vagy  bárkiről, bármi rosszat mondani, de a legszükségesebb információk megosztásra fognak kerülni.  A decemberben megvásárolt Early bird EFOTT jegyek sem állították meg azt a SZEMÉLYT, akivel mentem, hogy hazamenjen a 3. nap hajnalán. Mivel sajnos nem vagyok a szavak embere, vannak hibáim, sokszor mondok olyan dolgokat, amelyeket mások magukra tudnak venni. Ez történt ebben az esetben is. Ezt az ügyet nem tudtuk megoldani az utazás előtt, így az úton és a szálláson is volt pár durvább és kevésbé durva balhé, ami a hazameneteléhez vezetett. Az első délutánunkon lebattyogtunk a szállás alsó szintjén lakókhoz (amiért azóta is áldom az eget). Megismerkedtünk velük - 2 lányzó volt egyébként (ekkor még csak ketten voltak) - és velük mentünk le először a fesztiválra. Az este békésen telt, amíg ...

Elsősorban megjegyezném, hogy csak egy fesztivál volt tervben a 2018-as évre, ami az EFOTT (erről is lesz a későbbiekben  szó), de az élet úgy hozta, hogy egy napra eljutottam a VOLT fesztiválra egy nagyon kedves ismerősöm által. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem akartam elfogadni a meghívását, hiszen 8 óra buszút nem számít éppen kellemes élménynek. Egyedül amiatt mondtam igent, mert a szállás így el volt intézve és arra nem kellett plusz pénzt költenem. Ahogy arra számítottam is, az út pokol volt. Hajnalban kellett kelnem, hogy elérjem az átszállást, majd elindult a tortúra. Először úgy gondoltam, hogy jó ötlet lesz sorozatot nézni, megnézek egy évadot (se) a 'House of cards'-ból és ott is vagyok. Igen, nagyon elhittem, hogy nem fogom megunni az első 3 rész után. Új elfoglaltság után néztem. Elkezdtem olvasni és reméltem, hogy a könyv kibírja az egész utat (hát tévedtem itt is). Már a harmadik óra után elültem a hátsófelem és mosdólátogatást is be kellett már nagyon ...

Hát igen, úgy gondoltam, hogy egy elég basic témával fogom elkezdeni blogomat. Így a nyár végéhez közeledve már a nyári fesztiválok nagy részén túl vagyunk, ami lássuk be nem is baj, hiszen nagyon képesek kivenni az ember fizikai és szellemi erejét is ezek a zenei eseménysorozatok. Először 2016. augusztusában jutottam el fesztiválra, ami név szerint a  Szegedi Ifjúsági Napok  - azaz a SZIN - volt. Azért esett erre a választás, mert relatíve kisebb fesztiválról van szó a város szívében és nem is túl drága. Természetesen úgy voltam, hogy hogyha már fesztivál, akkor kezdjük nagyban, ne csak egy napra menjünk, hanem akkor már vegyünk bérletet és mehet a buli ezerrel. Ehhez még egyébként hozzátartozik az is, hogy akkoriban még nagyon elzárkóztam, féltem tömegben lenni.  Szerencsére több barátom is kint volt a fesztiválon, így szinte sosem maradtam egyedül. Ebben az évben szerencsém volt, mert nagyjából  jó  volt a  felhozatal és az általam kedvelt zenekaro...