Elsősorban megjegyezném, hogy csak egy fesztivál volt tervben a 2018-as évre, ami az EFOTT (erről is lesz a későbbiekben szó), de az élet úgy hozta, hogy egy napra eljutottam a VOLT fesztiválra egy nagyon kedves ismerősöm által. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem akartam elfogadni a meghívását, hiszen 8 óra buszút nem számít éppen kellemes élménynek. Egyedül amiatt mondtam igent, mert a szállás így el volt intézve és arra nem kellett plusz pénzt költenem.
Ahogy arra számítottam is, az út pokol volt. Hajnalban kellett kelnem, hogy elérjem az átszállást, majd elindult a tortúra. Először úgy gondoltam, hogy jó ötlet lesz sorozatot nézni, megnézek egy évadot (se) a 'House of cards'-ból és ott is vagyok. Igen, nagyon elhittem, hogy nem fogom megunni az első 3 rész után. Új elfoglaltság után néztem. Elkezdtem olvasni és reméltem, hogy a könyv kibírja az egész utat (hát tévedtem itt is). Már a harmadik óra után elültem a hátsófelem és mosdólátogatást is be kellett már nagyon iktatni. Nagy boldogság volt, amikor megálltunk 10 percre az isten háta mögött (nem nagyon figyeltem a településeket az az igazság). És ekkor végre lett egy társaságom is ( egy néni, aki nagyon cuki volt és nem arról beszélt, hogy mi a baja meg ilyenek, mert ezektől frászt kapok), aki elmondta, hogy milyen látványosságok vannak ott a környéken, meg ilyenek. Végül nagy nehezen megérkeztem a Hűség városába.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én alapjáraton a csütörtöki napra szerettem volna menni, de már nem volt jegy, így másik napot kellett kinéznem magamnak (ami egyébként jobb is volt így végül, mert nem értem rá aznap). Szóval végül az utolsó napot választottam ki, vagyis a szombatot. Ezen a napon volt Avenged Sevenfold koncert. A zenekar nagy befolyással volt rám régebben és egy olvasott könyvben ( A. M Aranth Holdárnyék sorozata) is megemlítésre kerültek. Fun fact, hogy az író soproni, így még közelebb került a szívemhez az egész hangulat.
Az esti koncertre én már nagyon fáradt voltam, de nagyon jó volt, felejthetetlen élmény. Hátul álltunk a tömeg végén, mert nem éreztem késztetést a tömeg közepén tombolni, de az az életérzés amit ott kaptam, na az fantasztikus volt. Bár amikor mindenki áradozó szavakat szólta VOLT fesztiválról én azt hittem, hogy ez egy nagyon nagy durranás lesz, de mint kiderült az én elvárásaim túl magasan szárnyaltak. Lehet, hogyha nem 1 vagy nem az utolsó napra látogatok el (és nem vagyok hullafáradt), akkor teljesen más véleménnyel lennék, de így kicsit csalódás volt, mert a lécet nagyon magasra helyeztem (ez ne tántorítson el senkit, ez csak az én hülyeségem).
Ezt eltekintve nagyon örülök, hogy el tudtam jutni és másoknak is ajánlom teljes szívemből a Soproni fesztivált. Minden van, ami kell, annyira nem nagy területen fekszik, de rengeteg dolgot ki lehet próbálni és olyan előadókat hallgathat végig az ember, akiket egyébként nem láthat Magyarországon.
Ahogy arra számítottam is, az út pokol volt. Hajnalban kellett kelnem, hogy elérjem az átszállást, majd elindult a tortúra. Először úgy gondoltam, hogy jó ötlet lesz sorozatot nézni, megnézek egy évadot (se) a 'House of cards'-ból és ott is vagyok. Igen, nagyon elhittem, hogy nem fogom megunni az első 3 rész után. Új elfoglaltság után néztem. Elkezdtem olvasni és reméltem, hogy a könyv kibírja az egész utat (hát tévedtem itt is). Már a harmadik óra után elültem a hátsófelem és mosdólátogatást is be kellett már nagyon iktatni. Nagy boldogság volt, amikor megálltunk 10 percre az isten háta mögött (nem nagyon figyeltem a településeket az az igazság). És ekkor végre lett egy társaságom is ( egy néni, aki nagyon cuki volt és nem arról beszélt, hogy mi a baja meg ilyenek, mert ezektől frászt kapok), aki elmondta, hogy milyen látványosságok vannak ott a környéken, meg ilyenek. Végül nagy nehezen megérkeztem a Hűség városába.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én alapjáraton a csütörtöki napra szerettem volna menni, de már nem volt jegy, így másik napot kellett kinéznem magamnak (ami egyébként jobb is volt így végül, mert nem értem rá aznap). Szóval végül az utolsó napot választottam ki, vagyis a szombatot. Ezen a napon volt Avenged Sevenfold koncert. A zenekar nagy befolyással volt rám régebben és egy olvasott könyvben ( A. M Aranth Holdárnyék sorozata) is megemlítésre kerültek. Fun fact, hogy az író soproni, így még közelebb került a szívemhez az egész hangulat.
Az esti koncertre én már nagyon fáradt voltam, de nagyon jó volt, felejthetetlen élmény. Hátul álltunk a tömeg végén, mert nem éreztem késztetést a tömeg közepén tombolni, de az az életérzés amit ott kaptam, na az fantasztikus volt. Bár amikor mindenki áradozó szavakat szólta VOLT fesztiválról én azt hittem, hogy ez egy nagyon nagy durranás lesz, de mint kiderült az én elvárásaim túl magasan szárnyaltak. Lehet, hogyha nem 1 vagy nem az utolsó napra látogatok el (és nem vagyok hullafáradt), akkor teljesen más véleménnyel lennék, de így kicsit csalódás volt, mert a lécet nagyon magasra helyeztem (ez ne tántorítson el senkit, ez csak az én hülyeségem).
Ezt eltekintve nagyon örülök, hogy el tudtam jutni és másoknak is ajánlom teljes szívemből a Soproni fesztivált. Minden van, ami kell, annyira nem nagy területen fekszik, de rengeteg dolgot ki lehet próbálni és olyan előadókat hallgathat végig az ember, akiket egyébként nem láthat Magyarországon.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése